Hasfalmetszők (Magyarország)

1998 elég vacak év volt, a franciák elcsaltak maguknak egy vb-t hazai pályán, én meg rögtön egy sajátságosan sikerült anatómia kollokviummal indítottam. Abban az időben a stresszt leginkább sörrel vezettem le, és sejtelmem sem volt arról, hogy a hazai filmkészítés Mekkájában, Dunaújvárosban néhányan egész máshogy dolgozzák fel azt, hogy a világ, hogy is mondjam, salakos.

Valamikor egy évvel később Laci barátom egy videokazettával állított be hozzám, amit a sógora tékájából szerzett. Ő már látta, de elhozta, hogy higgyem el, én ilyet még nem. És tényleg. Magyar zombifilm? Na ne már. Hasfalmetszők? Muhahaha.

Pedig a Hasfalmetszők menő. Először is, a címe tuti. 57 perc, ami bőven megfelel P-man első szabályának, mely szerint felesleges másfél óránál hosszabb filmeket forgatni, mert amit nem lehet elmesélni ennyi idő alatt, azt nem lehet három alatt sem. Meg aztán szerepel benne (többedmagával egyetemben) Z. Zoltán előadóművész úr, akit akkoriban még G. Zolee-ként tisztelt a József Attila Kör. Sőt, még a főcímzenét is ő szolgáltatta, mert akkoriban még nem emopunkot kellett a zombifilmek végére biggyeszteni, a Raconteurs ideje meg ugye csak egy tízessel később, a Zombielanddel jött el.

A trükkök királyok. Valószínűleg kecsapból, disznóbélből és teszkós párizsiből készültek, de még mielőtt lesajnálnánk, jelezném, hogy az alienek hangja a második részben egy fej kelkáposzta és egy vizes gumikesztyű segítségével jött létre. (Meg lehet nézni a dvd extrák között, bizony.) Még az is lehet, hogy a hangalámondásos korszakban eljutottak a Cruel World Team-hez (igen, ez a készítő csapat neve) Lucio Fulci örökérvényűi, különös tekintettel a Zombie Flesh Eaters (lánykori nevén Zombi, vagy Zombie 2 - ezek ugyanazok, ez a csodálatos a hetvenes években) ominózus szemkinyomós jelenetére, ami mellett ott a helye ennek a jelenetnek is:

 Végül, a Hasfalmetszők a mienk. Évekig készült, fillérekből, majd kapott pár díjat, most pedig ingyenesen letölthető innen. Volt abban az időben egy szlogen: merjünk nagyok lenni. Na, nekem ez az egyetlen adekvát példám arra, hogy voltak, akik mertek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.