Hasfalmetszők (Magyarország)

1998 elég vacak év volt, a franciák elcsaltak maguknak egy vb-t hazai pályán, én meg rögtön egy sajátságosan sikerült anatómia kollokviummal indítottam. Abban az időben a stresszt leginkább sörrel vezettem le, és sejtelmem sem volt arról, hogy a hazai filmkészítés Mekkájában, Dunaújvárosban néhányan egész máshogy dolgozzák fel azt, hogy a világ, hogy is mondjam, salakos.

Valamikor egy évvel később Laci barátom egy videokazettával állított be hozzám, amit a sógora tékájából szerzett. Ő már látta, de elhozta, hogy higgyem el, én ilyet még nem. És tényleg. Magyar zombifilm? Na ne már. Hasfalmetszők? Muhahaha.

Pedig a Hasfalmetszők menő. Először is, a címe tuti. 57 perc, ami bőven megfelel P-man első szabályának, mely szerint felesleges másfél óránál hosszabb filmeket forgatni, mert amit nem lehet elmesélni ennyi idő alatt, azt nem lehet három alatt sem. Meg aztán szerepel benne (többedmagával egyetemben) Z. Zoltán előadóművész úr, akit akkoriban még G. Zolee-ként tisztelt a József Attila Kör. Sőt, még a főcímzenét is ő szolgáltatta, mert akkoriban még nem emopunkot kellett a zombifilmek végére biggyeszteni, a Raconteurs ideje meg ugye csak egy tízessel később, a Zombielanddel jött el.

A trükkök királyok. Valószínűleg kecsapból, disznóbélből és teszkós párizsiből készültek, de még mielőtt lesajnálnánk, jelezném, hogy az alienek hangja a második részben egy fej kelkáposzta és egy vizes gumikesztyű segítségével jött létre. (Meg lehet nézni a dvd extrák között, bizony.) Még az is lehet, hogy a hangalámondásos korszakban eljutottak a Cruel World Team-hez (igen, ez a készítő csapat neve) Lucio Fulci örökérvényűi, különös tekintettel a Zombie Flesh Eaters (lánykori nevén Zombi, vagy Zombie 2 - ezek ugyanazok, ez a csodálatos a hetvenes években) ominózus szemkinyomós jelenetére, ami mellett ott a helye ennek a jelenetnek is:

 Végül, a Hasfalmetszők a mienk. Évekig készült, fillérekből, majd kapott pár díjat, most pedig ingyenesen letölthető innen. Volt abban az időben egy szlogen: merjünk nagyok lenni. Na, nekem ez az egyetlen adekvát példám arra, hogy voltak, akik mertek.

Vasárnap este ideiglenesen végéhez ért minden idők legsikeresebb kábeltévés sorozata, a The Walking Dead. A hatodik résszel lezárult történet hazai bemutatójának dátuma egyelőre ismeretlen (és a hazai tévécsatornák műsorpolitikáját ismerve ez valószínűleg egy soha-el-nem-jövő időpontban lesz), ennek ellenére mindenkit arra biztatok, hogy pillantson bele, és hagyja, hogy elsöpörje a zombiapokalipszis.

A történet (Vigyázat! Spoilerveszély!) szerint egy Kentucky állambeli rendőr egy nap arra ébred sebesüléséből, hogy a világot zombik uralják. Főhősünk elindul a családja után, útját pedig a legszebb élőhalott hagyományoknak megfelelően (sétáló) hullák szegélyezik. Ez a leírás bármely ZS-kategóriás zombihorror ismertetője is lehetne, azonban a The Walking Dead-ben megvan az a bizonyos plusz, amitől tűkön ülve várjuk a következő részt. Mégpedig a hangulat.

Akit esetleg visszatart a megtekintéstől Hollywood szokásos szargyártása, nyugodtan tegyen egy próbát. Az eddigi részek alapján a WD nem a szokványos amerikai hőstörténet-sablont követi megmentett gyerekkel, megdugott csajokkal, de nem is zombiklisé-halmaz állandó belezéssel és kiloccsanó szemgolyókkal.A WD legnagyobb erőssége az, hogy az eredeti képregény kilátástalanságát egy-az-egyben át tudta emelni a képernyőre, olyan áron is, hogy ezzel néhány régi filmes szabályt felrúg (pl. gyerek fejbelövése a pilot első két percében megtörtént). Ezt a nézők stabil 5 millió környéki nézőszámmal hálálták meg hétről hétre, és valljuk be: valószínűleg nem mindannyian voltak született zombirajongók.

Mit tud a WD, amit más sorozat nem (nyilván a zombidaraboláson kívül, ami azért elég hülyén mutatna a Lila Akác közben - bár ha jobban belegondolok,  nem is rossz ötleta)? Mivel a sorozat egy sikeres (csúnya szóval: kult) képregény alapján készül(t), adva van egy már felépített történet és szereplőgárda, és a készítőknek leginkább arra kellett ügyelniük a megfilmesítés során, hogy ne nyúljanak túl sok mindenhez, ami már egyszer működött. Az első szezon alapján úgy tűnik, hogy az adaptációk terén korábban már bizonyított Frank Darabont producerként nem barmolta el a dolgokat. Korábban számtalan sorozat vérzett el azon, hogy a kezdetben érdekes főkonfliktus ezer szálra ágazott el, melyeket sem a nézők, sem az írók nem tudtak soha többé kibogozni (a közelmúlt legtipikusabb példája erre a Heroes - Hősök); a The Walking Dead azonban - eddig - sikeresen vette az akadályt. A cselekmény kellően érdekes, pont annyira ragaszkodik az eredeti képregényhez (és tér el attól), hogy a történet koherenciája megmaradjon, ugyanakkor minden régi rajongó is újdonságként várja a soron következő részt. Éppen ezért érdekes a néhány hete felröppent hír, miszerint az első szezont jegyző írógárdát szélnek eresztették...

A WD jövőjéről ebben a pillanatban annyit tudni, hogy a második szezont az AMC berendelte, 12 részes lesz az első évad hatjával szemben, és nagyjából egy év múlva (netes pletykák szerint 2011 októberében) kerül képernyőre. Addig marad az első hat rész, újra, és felzárkózás a képregényből - ami jelenleg a 79. résznél tart...